Katie könyvesboltja
Egy kedves történet szerelemről, szeretetről, családról, megbocsátásról és elfogadásról.
„Az új város, az új élet reménysugár volt, ami most igazán jó kapaszkodónak bizonyult ebből a szerelemből és ebből a helyzetből. Megfogadta, nem éri be mindig az odavetett csontokkal. (…) Elég volt ebből! Nem akart már rettegni, pánikolni és főképpen nem akarta gyűlölni azt, aki a tükörben néz vissza rá. Talán nem a legmegfelelőbb pillanat ilyen fogadalmakat kötni, amikor egy gyerek növekszik a hasában és neki még állása is csak egy fél van. Mindenesetre azt már tapasztalatból tudta, hogy az a pillanat, amire mindenki vár, sosem jön el. Éppen a várakozás maga a csapda. Most is el tudja kezdeni, most kell elkezdenie! Senki más nem fogja.”
„Ahogy ott állt és nézte a patakot, egyre csak zubogott a fülében a vér és hajtotta valahová, legszívesebben lekötözte volna magát, de tudta, hogy nem ellenkezhet…”
„Az írónő stílusa magával ragadó és izgalmas, olyan szélsőséges karaktereket teremtett, akiket szeretni vagy gyűlölni lehet.” @törpillaolvas
“A bolt a bevásárlóutca sarkán helyezkedett el. Azonnal beleszeretett, amint meglátta. Persze ezelőtt is látta már az épületet, hiszen itt nőtt fel. Vagyis olyan tíz éves kora óta élt a városban. Szóval van annak már vagy húsz éve is. Imádta a kisvárost is. Nem úgy, mint a húga, Jillian, aki ennél sokkal többre vágyott. Neki ez tökéletesen megfelelt. Egy kisváros, ahol szinte mindenki ismer mindenkit. Nincs dráma és felesleges feszültség. A nyugalom volt számára a legfontosabb. Talán ezért is kapott rá az olvasásra, ahol több száz izgalmas, horrorisztikus, szerelmes történetet átélt és az életében már nem volt szüksége ilyenekre, csak nyugalomra. Több száz könyvet olvasott már, amit mindenképpen folytatni is akart és azt szerette volna, ha az ő imádatát a könyvek iránt át tudja adni minél több embernek. Sokan és sokat cukkolták érte fiatalkorában, „a kis fura a sarokban, aki mindig olvas”, de már nem volt az, már nem volt fiatal és nem is érdekelte. Most ahogy az épületre nézett, rögtön szerelmes is lett. Ezelőtt egy élelmiszer bolt volt, de ez őt egy cseppet sem zavarta. Egy kis átalakítás után a legszebb könyvesbolt lesz, amit bárki látott. Már el is képzelte, ahogy a kívülről vakolatlan téglás épületet belepi a rengeteg színes virág, bent a polcok roskadoznak a könyvek súlya alatt. Imádta. Amikor meglátta az eladó táblát egy hónappal ezelőtt kezdett benne megfoganni a gondolat. Mert éppen egy irodában dolgozott, mint könyvelő és nem is volt gondja a munkájával, de az álma az volt, hogy megnyitja a saját könyvesboltját. Aztán ez a gondolat a tettek mezejére sarkallta, nem akart esélyt sem adni, hogy valami jött-ment a nagyvárosból elhalássza előle az épületet. Szerencsére ezt a városvezetés sem akarta, ódzkodtak minden nemű idegentől, így elsőbbséget élvezett. Igaz egy kis garzont bérelt nem messze innen és talán egy saját házra kellene gyűjtenie inkább, de neki ez sokkal fontosabb volt. Persze majd hallgathatja a szüleitől, hogy a ház, ahova mehet és a többi sokkal fontosabb, de neki ott van az otthona, ahol a könyvei. Sajnos pénze nem volt olyan sok, hogy megvegye ezt az épületet, de a jelenlegi fizetésével legalább hitelt tudott felvenni rá. Amíg nincs készen és nem indul be, mindenképpen meg kell tartania a másik állását is. Nem akarta, hogy bárki pénzt áldozzon bele. Egyedül akarta, hogy csak a sajátja legyen. Ebbe talán az is beletartozott, hogy a srác, akivel „ásó-kapa-nagyharang” 💒 lett volna, lelépett egy másik csajjal. Miatta költözött el a szüleitől, amikor eljegyezték egymást. Azért bérelte a garzont is. Együtt éltek és ő azt gondolta minden rendben megy, amikor egy nap arra ment haza, hogy a fiú kipakolta a saját cuccát. Egy levél nem sok, annyit sem hagyott. Persze a szülei előre figyelmeztették, hogy talán Josh nem az, akinek ő hiszi. De Katie persze hajthatatlan volt és szerelmes. Összeveszett a szüleivel és elköltözött. Aztán már ott állt a garzon számláival és a bérleti díjjal egyedül, de nem akart visszaköltözni és beismerni a vereséget. Maradt, ahol volt. Meg kell hagyni a külön élés a szüleitől elég drága mulatságnak tűnt, de akkor már harminc volt, ideje volt a saját lábára állni. Persze Charlie, a nevelőapja többször meglátogatta, hogy jobb belátásra bírja, de Katie nem adta meg magát. Mikor az apja tudomásul vette, hogy nem fog visszaköltözi, akkor a segítségéről biztosította legnagyobb lányát, aki ezért nagyon hálás volt, de mégis saját maga akart boldogulni, hogy bizonyítsa főleg magának, hogy megy ez neki egy férfi nélkül is.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.