Miről ír az író, egy regényben?
Miről ír az író? Bármiről ami a fejében megfogalmazódik, és amit le akar írni, majd amikor elkészül a könyv, az olvasók kézbe veszik, elolvassák, és értékelik. Egy könyv mércéje az, amikor az olvasók véleményt formálnak róla. Ha jó a történet, akkor beszélnek róla, megosztják az élményüket másokkal, és ez, visszahat az íróra, és ezzel együtt a könyvre, ami meghatározza a sikert.
Mi a siker?
Amikor a könyv nem csak a papíron létezik, hanem önálló életet él. Amikor beszélnek róla, amikor a fórumokon kibeszélik. Ez a siker. De vajon mi kell ahhoz, hogy a könyv valóban sikeres legyen? Először is kell egy jó történet, és azt jól meg kell írni. Ez persze így kissé klisés, de ez van. Az embereknek, úgy általában mondhatjuk, hogy vannak gondjaik, érik őket napi szinten olyan hatások, amik az érzékelési küszöböt, – ami egyénenként változó, – kicsit magasabb szinten tartják, sőt van akit a mindennapos élet stresszel. Ezeknek az embereknek egy hétköznapi téma, egy klisés történet, egy “unalmas” sztori nem jelent igazi élményt. Nekik kell az izgalom, a hétköznapoktól eltérő esemény, ami kizökkenti őket abból az állapotból, amiben épp vannak.
Az az ember, aki reggel felkel, elmegy a munkahelyére, ledolgozza a napi kvótát, aztán hazamegy, kicsit pihen, majd lefekszik aludni, hogy reggel újra kezdhesse…
Nos az ilyen embereknek nem jelent változást egy olyan történet, amiben a főhős reggel felkel, elmegy a munkahelyére, ledolgozza a napi kvótát, aztán hazamegy, kicsit pihen, majd lefekszik aludni, hogy reggel újra kezdhesse… Ezeknek az embereknek valami olyan kell, ami felrázza őket, ami más mint az unalomig megszokott hétköznapok. Ha a regényed ilyen, ha az átlagos olvasót felrázza, sokkolja, és cselekvésre készteti, akkor nyert ügyed van.
Rendhagyó történet
Nem azt mondom, hogy minden regénynek felrázónak kell lennie, nem. Sokak számára felüdülés lehet, egy hétköznapi történet, pihentető olvasmány ha mások hétköznapjairól olvashat, ám ez nem fog nyomot hagyni benne, ettől nem fog fórumokon írni róla, és nem fogja másokkal sem megbeszélni.
Ha jó könyvet akarsz írni, akkor kicsit gondolj merészebbet. Legyen a történetben olyan momentum, ami az emberek számára nem hétköznapi, ami emlékezetes lehet, és ami minimum elgondolkoztatja őket. Legyen eseménydús, kalandos, legyen benne kaland, izgalom, és ha nem áll mesze tőled, akkor lehet benne erőszak is. Az is jó választás, ha olyan események, jelenetek is vannak benne, ami megosztja az embereket, hisz van aki számára ez a realitás, ám mások számára ugyan ez a dolog elképzelhetetlen, mert így a két nézőpont képviselői egymás közt kibeszélhetik a történetet.
Néhány példa a fentiekre
Vannak olyan történetek, amik a fentieknek minden szempontból megfelelnek, amit szeretnék most bemutatni neked. Egyik ilyen kedvenc könyvem, az Elme gyilkosai trilógia, aminek a szerzője Duncan Shelley. Ebben a történetben van minden, ami az izgalomhoz szükséges: politika, ninják, maffia, idegenek az űrből, kaland és izgalom. Ha azt gondolod, hogy ez már túl sok, akkor tévedsz, miközben a könyvet olvasod, folyamatosan ott lapul az érzés, hogy ez a valóság, egyszerűen letehetetlen. (Én már legalább tízszer elolvastam)
Egy másik példa, amit biztosan te is ismersz, Dan Brown könyve, a A Da Vinci-kód. Ebben a történetben is van kaland, izgalom, és egy milliárdos tömeget megosztó tény, ami megkérdőjelezi a Vatikán, és az egyház állításait.
