Szerep/játék
„A kapu tárva-nyitva volt, mint ahogy annak idején is. Talán egy kis nosztalgiából megálltam volna, és körbe kémleltem volna a területet, változott-e a vén diófa vagy a szomorúfűz, mennyire kopott le a tornácon a festék, és anyám kedvenc hintaszéke kint áll-e még, de most mégis a szégyen csak egy pillantást engedett vetni környezetemre, és már iszkoltam is befelé. Felérve a verandára aztán ismerős szorítást éreztem a mellkasomban: itt vagyok, megérkeztem. Hazaértem… Jól döntöttem, vagy forduljak vissza? Hátha nem látott senki? Folytassam, amit elkezdtem? De nem, nem lehet, innen kell újrakezdenem, ha létezik ilyen; ezzel a gondolattal zártam magamra a súlyos bejárati ajtót. Szinte semmit sem változott.”
A Donovan birtokon felnőni nem éppen egy leányálom.
Habár Jade minden pillanatát élvezi a kétkezi munkának, a koránkelésen kívül, dédelgetett álma mégis, hogy színésznő lesz belőle…
Ezért alig válik nagykorúvá, amikor egy éjjelen elszökik a birtokról és vissza sem néz, tíz viszontagságos éven keresztül.
Túl nagy árat fizetett ezért a tettéért…
A szívét hátrahagyva végül odament, ahol az egész elkezdődött: haza…
De a múlt árnyai nem engedik ilyen könnyen, ezúttal nem…
Vajon hol találja meg a boldogságot? A birtokon vagy a színpadon? Megtalálja-e egyáltalán?
Részlet a könyvből
“Egy gyorsan hajtó autóra lettem figyelmes, amiben közelebb érve a Tom autójára ismertem. Túl párás volt, így nem láttam bele. Amúgy is sötétített üvege volt. Természetesen a szolgálati autója. Ő bizony nem költ saját autóra. Ezt használja mindenhova. Igaz, már olyan szakadt volt, hogy én csodálkoztam, hogy beindult, de azt mondta, amíg elviszi A-ból B-be, ő bizony nem hajlandó kocsira költeni, és ezt amúgy is a rendőrség tartotta fent. Neki ez kényelmes volt és olcsó. Csikorgó fékekkel állt meg mellettem. Kivágódott az ajtó, és én már egy csípős megjegyzésen törtem a fejem a késés miatt, amikor a torkomra forrott a szó. Steve szállt ki az autóból, pisztollyal a kezében. Jelenlegi forgatásomnak köszönhetően rögtön meg tudtam állapítani, hogy egy Glock17-es, tölténye 9 mm-es parabellum, nem a legjobb, de nem is a legrosszabb, viszont ilyen távolságból egészen halálos is lehet.
– Szia, Jade! Hiányoztam? – Őrült vigyor terült szét az arcán. Megkerülte a kocsit és kinyitotta a hátsó ajtót, ahol Tom megkötözve, vérző fejjel, eszméletlenül hevert. Halálra rémültem. Odalépett hozzám. Teljesen lemerevedtem. Se sikítás, sem semmilyen más hang sem jött ki a torkomon. De le is ragasztotta, és a kezeimet is összekötötte. Nem tudtam ellenkezni. Annyira megdöbbentem. – Szállj be, Jade! Vagy fejbe lövöm a haverodat…”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.